A brit D-beat csapat, a Discharge kisebb nagyobb megszakításokkal három évtizeden át zengte a mikrofonba anarcho-pacifista világnézetét. Stílusukra a keményre torzított, daráló gitárhangzás, s a Motörhead-től ellesett dobütem volt a jellemző. Slágerlistás debütáló albumaik burkolt keresztényellenessége számtalan stílusirányzatot inspirált a thrash metaltól egészen a grindcore-ig.
A brit D-beat csapatot a Roberts ikerpár, Tezz és Bones alapította a hetvenes évek végén. Bandájuk valamennyi tagja egy környéken nőtt föl, ahol is a Shelton Contingent névre hallgató gangben Sex Pistols rajongókká váltak. Lelkes pacifisták lévén a Discharge (leszerlés) név mellett döntöttek, saját szavaikkal élve, annak „kellemetlenkedő jelentéstartalma miatt”. A nyolcvanas évek elejébe lépve a brit heavy metal újhullámával párhuzamosan, s annak letagadhatatlan hatására, valamint olyan bandákkal karöltve, mint az Exploited, vagy az Amebix beindították a brit hardcore második generációját, a UK82 mozgalmat. Háborúellenes dalszövegeik viszont egyre sötétebbé, nihilistábbá és egyre erőszakosabbakká váltak. Szerzeményeikben megjelentek a nukleáris világégéstől való félelmek, valamint a vadkapitalizmus okozta szociális egyenlőtlenségek. Fekete-fehér lemezborítóikra rendre a háború borzalmait bemutató fotókat helyeztek el. Ugyanakkor gyűlöletüket a kereszténység és Jézus Krisztus személye ellen is villámgyorsan kifejezésre juttatták Why? (Miért?) című bemutatkozó albumukon: „a vallás, Jézus Krisztus egy átkozott komédia” (Religion Instigates – Vallásos uszítás). A dal folytatásában pedig a háborúk és a gyűlölet javarészét a keresztények nyakába varrták. Talán nem csoda, ha a punk zenével foglalkozó magazinok egyöntetűen azt állították: „a Why? megreformált mindent, beleértve a hardcore punkot, a thrash- és death metalt, a grindcore-t és a crust punkot…” A nyíltan sátánista Tom G. Warrior, a Celtic Frost alapítója például azt nyilatkozta: „a Discharge ugyanúgy forradalmasította a punkot és a metalt, mint a Venom. Amikor meghallottam az első két Discharge lemezt, szóhoz sem jutottam. Épp akkoriban kezdtem el hangszeren játszani, és fogalmam sem volt róla, hogy merre is tovább…” Második lemezükre (Hear Nothing, See Nothing, Say Nothing – Nem hall, nem lát, nem szól) új gitárosuk, Pooch már thrash metal témákat is csempészett, mellyel a negyvenedik helyen végeztek a brit slágerlistákon. Ezt követően turnéra indultak többek között az Exploited társaságában Kanadába, az Egyesült Államokba, Olaszországba, Jugoszláviába, Hollandiába és a skandináv államokba. A sikerszériát és számtalan tagcserét követően bizarr módon elindultak a glam rock irányába Grave New World című lemezükkel, amely óriási bukásnak bizonyult. Az albumot a legtöbb punk rock zenei magazin minden idők legrosszabb albumává nyilvánította. A kudarc hatására, öt évre fel is oszlottak. A kilencvenes években énekesük, Cal újraszervezte csapatát, zenéjüket visszakeményítették s AC/DC-s énekstílussal kombinálva megjelentették a Shootin’ Up The World (Lelőni a világot) nagylemezt. A szövegekben pedig megjelentek az olyan, immáron klasszikus metal klisék, mint a „rossz vér folyik az ereimben / a démonok a fejemben viszlátot mondanak a szentségnek… száműzve a pokolba, egy szajhától levadászva” (Exiled In Hell). Következő thrash metal albumuk (Massacre Divine) borítójára pedig felkerült új emblémájuk, a három irányba néző pilóta koponyák, majd immáron másodszorra is feloszlottak. D-beat gyökereikhez csak az új évezredben tértek vissza, mely elsősorban Svédországban talált masszív követőkre, ahol is olyan megmosolyogtató Discharge klónok születtek, mint a Disaccord, a Disfear, a Disclose, a Discard, a Disarm, a Distraught, vagy a Recharge és a Kegcharge. De hatásuk más megközelítésben is megkérdőjelezhetetlenné vált, hiszen dalaikat olyan bandák dolgozták fel, mint a Metallica (Free Speech For The Dumb), az Anthrax (Protest and Survive), a Sepultura (A Look At Tomorrow), a Napalm Death (War’s No Fairytale), a Nausea (Ain’t No Feeble Bastard) vagy a Machine Head (The Possibilies Of Life’s Destruction), hogy csak a legnagyobbakat említsük.