Interjúkötetet írt a legendás etno-punk csapat, a Vágtázó Halottkémek (VHK) történetéről Dudich Ákos zenei újságíró. A több mint száz fotóval illusztrált könyvben a Grandpierre Atilla énekes által vezetett zenekar tagjai mellett az amerikai punk két ikonja, Jello Biafra és Henry Rollins is megszólal.

"A könyv közelebb visz a VHK lényegéhez, ami egy teljesebb élet iránti vágy. Ki kell lépni abból a szemléletből, amely az embereket hozzáláncolja a napi eseményekhez, ehelyett az élet igazi lehetőségeiről kellene gondolkodni, a valóság ugyanis mágikus és lenyűgöző" - fogalmazott Grandpierre Atilla, aki Kaliforniából skype-on jelentkezett be a Pótolhatatlan Halhatatlanság! - A Vágtázó Halottkémek életereje című kötet bemutatóján.

A Vágtázó Halottkémek 1975-ben alakult Budapesten, Grandpierre Atilla baráti társaságából. A VHK addig soha nem látott és hallott, ősi zeneértelmezésen nyugvó ösztönös zenét játszott, amelyet a csillagászként is ismertté váló Grandpierre sámánisztikus éneke kísért. A rendszerváltásig a zenekar szinte folyamatosan be volt tiltva, bár nem politizáltak.

"Ami a koncertjeinken történt, az valójában tömegszuggesztió volt, amitől egyesek féltek" - mondta korábban Czakó Sándor, a VHK-t 1975 és 1990 között szolgáló gitáros.

1987-től rendszeresen felléptek Nyugat-Európában, többek között a Henry Rollins Banddel is, az amerikai Dead Kennedys alapítója, Jello Biafra pedig Amerikában jelentette meg lemezeiket.

"A VHK esetében egyértelmű volt, hogy ez nem szimplán punkzene, hanem itt valami sokkal többről van szó, hiszen van benne pszichedélia, és egyfajta ősi törzsi zenebeütés is. (...) Ez a legjobb zenekar, amelyet valaha láttam, több energia van benne, mint a fiatal zenekarok javában" - mondja a könyvben Jello Biafra, az amerikai punk egyik legnagyszerűbb formációja, a Dead Kennedys egykori alapítója, aki tavaly szeptemberi budapesti koncertjén együtt jammelt az egykori VHK-tagokból 2009-ben alakult Vágtázó Életerővel.

A VHK-nak 1988 és 1999 között összesen hét albuma jelent meg, 2001-ben azonban mások után Grandpierre is kiszállt, majd 2005-ben útjára indította a Vágtázó Csodaszarvas nevű csapatát, amely tovább vitte a VHK etno- vagy sámán-rock, pszichedelikus hardcore hagyományait. Az öt korábbi VHK-tagból (Grandpierre mellett Németh Fritz László gitáros, Mestyán Ádám basszusgitáros, Balatoni Boli Endre üstdobos, Molnár Lajos Lujó gitáros), valamint Szabó Kristóf és Király Zoltán dobosból álló Vágtázó Életerő napjainkban is létező formáció.

"A VHK és most a Vágtázó Életerő is olyan közösség, amelyben sokkal nagyobb lehetőségek rejlenek, mint egy egyszemélyes zenélésben" - mondta Grandpierre Atilla korábban az MTI-nek. Mint fogalmazott, azért zenélnek, hogy megmutassák, milyen is az élet valójában. "A túlvilág és a földi világ összefügg egymással, szerves egységet képez, ami a mindenség. A Vágtázó Életerővel azt akarjuk elérni, amit korábban a VHK-val: kitárni az életben rejlő sorsszerűséget, ezt a felfedezetlen, lappangó titkot, a világegyetemben rejlő varázserőt" - emelte ki Grandpierre Atilla.

Ahogy arra a könyv is kitér, a VHK abban is forradalmian új volt, hogy az egész zenekar képekben gondolkodott, vizuális megjelenítésben, és saját színpadi formációval, a Rituális Színházzal adott koncerteket.

A VHK-idéző Vágtázó Életerő ősszel koncertezik ismét, Grandpierre Atilla ugyanis július végéig a kaliforniai Chapman Egyetem vendégprofesszoraként dolgozik. Bár ő nemzetközileg ismert csillagász, ezúttal az elméleti biológia terén végez kutatásokat.

 

A Pótolhatatlan Halhatatlanság! - A Vágtázó Halottkémek életereje című kötetet a Silenos Kiadó jelentette meg.

 

forrás: bumm.sk